dr. Lőrincz Edina

Amatőr fotós vagyok. Fotózni még gimnazistaként kezdtem egy Szmenával, majd következtek a kompakt fényképezőgépek. Kezdetben csak saját célra fotóztam, a családdal közösen megélt élményeket akartam megörökíteni. Egy hosszabb fotózás nélküli időszak és gyermekeim megszületése után – ahogy ez lenni szokott – a gyerekekkel megélt pillanatok megőrzésének szándéka visszahozta a fotózást az életembe. Ekkor még mindig csak kompakt gépekkel és a fotózást szinte bármikor lehetővé tevő telefonokkal. Aztán egy eseményen készítettem egy fotót az én kis kompakt gépemmel, majd láthattam az ugyanarról a momentumról más által, tükörreflexes géppel készítettet is. Ez volt a döntő pillanat, amikor én elhatároztam, hogy ezt meg akarom tanulni. Előbb rengeteget olvastam, tanultam, az alapvetéseket igyekeztem elsajátítani. Aztán vettem egy bridge gépet és gyakoroltam, próbálkoztam. A fotózás továbbra is a családi élet pillanatainak megőrzése céljából volt fontos. S ahogy egyre jobban ment, láttam, éreztem, hogy ez az én világom! Ma már tükörreflexes gépekkel fotózom leginkább, de tudatosan választottam a fotózáshoz megfelelő telefont is. Szeretek telefonnal is fotózni, ilyenkor szívesen feszegetem ennek határait is.
A fotózás az életem részévé vált, ebből adódóan mindig készen állok egy kis fotózásra. Egy pillanat, egy tekintet, egy érzés, egy hangulat, egy mozdulat, egy szín… bármi jöhet. Ata Kandó egyszer azt mondta: „Bármerre jártam a világban, ha véletlenül nem fényképeztem, úgy éreztem, feleslegesen vagyok ott.” Boldog vagyok, hogy ismerem ezt az érzést!