„Egy fotó megfellebbezhetetlen bizonyítéka annak, hogy egy bizonyos dolog megtörtént.” (Susan Sontag)
1971-ben születtem Ukrajnában, orosz nemzetiségű szovjet állampolgárként. 24 éve élek Magyarországon házasságkötés révén. Hiszek abban, hogy az egyetemes művészetnek, akár a fotóművészetnek, nemzetiségi- vagy országhatár nem szab gátat. Az egyszerű dolgokban megragadni az isteni léptéket. Leginkább ehhez értek. Egy csipetnyi fantáziát csempészni a dolgok egyszerű történéseibe: ez a szándékom hosszútávon.
Nem sorolhatnék konkrét kedvenc témát – hangulattól és helyzettől függ, mit „zárok fénybe.” Egy érdekes arc, egy mozdulat, egy szín, és életre kel az a belső világom, amelyet saját törvényeim szerint építgetek – hangyaszorgalommal.
Az alázat szerintem fontos tényező. Ezért „szólal” meg a fotográfia. Képeimben nem megérteni akarom a világot, hanem megmutatni. Lipovanka Zojásan. A döntés joga a befogadó közönségé… Amatőr vagyok, de érdekelnek a fotós világ történései, újdonságai, hírei.
Öntörvényű, kamerát ragadó embernek tartom magam; ha másnak is tetszik az a többlet, amely a képeimen üzen, boldog vagyok. Ez a mélyvénás kaland, ez a pillanatmegragadás teszi az életet emberivé. Ez a kegyelmi állapot nyit ablakot a világra. Képeimmel ezt képviselem.
Azt mondják, a jó fotó szemével könnyen lehet, az Isten néz. Azonban a pillanatot mindig az ember választja ki…
